Munkácson eltávolították a turul szobrot a várról, amelyet még a Millenium alkalmából állítottak fel 1896-ban. 1926-ban, a csehszlovák megszállás idején eltávolították. 2008-ban állítottak fel újra egyet Pákh Imre, Amerikából hazatérő üzletember támogatásával. Az ukrán-magyar megbékélés jegyében került vissza. Most azonban a városi tanács határozata alapján lefűrészelték a talapzatról. A karmai ott maradtak. Az ott élő ukránok is mélységesen fel vannak háborodva. Aláírás gyűjtés indul. Bővebben: https://mandiner.hu/cikk/20221014_munkacs_turul_karpatalja
A munkácsi turulszobor eltávolítása provokáció-mondja Pákh Imre.
Ukrajna úgy viselkedik, mint a gonosz szolga a Bibliában. A gazdája elengedi az óriási adósságát, de ő nem teszi meg ugyanezt egy szolgatársával. Súlyos büntetést kap Jézus példázatában.
Itt írtam erről.: Ima Kárpát-aljáért
Az ukrán helyzetről itt írtam és itt.
Egy Illyés Gyula idézetet találtam most, amit meg szeretnék osztani.
"....Ferenc József, ...aki ifjúi hóhérkodása folytatásaként mindvégig úgy nézte a magyarokat, mint majd Hitler, azaz elsöprendő idegennek. Lévén a magyarok Európa egyetlen nemzeteként nem árják,hanem eredetük miatt duplán is tűrhetetlen népség, mert honnan is keveredtek ide, azokra a termékeny és szép vidékekre a maguk finnugor hetykélkedésükkel.És szüntelen sirámaikkal az árvaságuk és balsorsuk miatt. Minden szorongó tudatú, minden államiságától megfosztott nemzet tudatosodva a népben veti meg a lábát, oda húzódik vissza az elpusztíthatóság veszedelmeitől. Főleg, ha nincs olyanféle türelemsugalló vigaszuk, mint volt a lengyeleknek, az olaszoknak: az anyák vállalják a történelmi harcot a megmaradásért - a méhükkel. Mégpedig, mint tudnivaló, rendszerint az alsó rétegekben, a
népben. (Hattyúdal ébreszt vagy lehet-e egy népnek művészete? - Magvető Kiadó 1976. 18. oldal)
IMÁDSÁG
Zrínyi Ilona 1685 és 1688 között védte Munkács várát a Habsburgok ellen. Fia II: Rákóczi Ferenc. Álljon itt az ő imádsága:
„Úristen,
Hozzád fordulunk a megpróbáltatásnak e a nehéz napjaiban, Népeknek és seregeknek Ura és Istene.
E nemzet küzd jogaiért és igazságáért, s Hozzád emeli esdő tekintetét, mert egyedül Tőled várhatja szabadulásának óráját.
Te az igazság kútfeje és a kegyelem kimeríthetetlen forrása vagy.
Ki parancsaidról megfeledkezett népednek időnként a szolgaság jármát adod, hogy megtörve gőgjét, a büntetésben igazságot, a megbocsátásban kegyelmet nyújts.
Bevalljuk, Urunk, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, melyekkel ellened támadva, ostorodat valóban megérdemeljük.
Urunk, tekintsd mégis néped sóhaját, hallgasd meg a szegények, özvegyek és árvák hozzád felsíró jajkiáltásait!
Tekints az engesztelésre kész ártatlanokra, és ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylődő választott népedet…
Üdvözítő Istenember, Jézus, ki egykor vérkönnyeket hullattál a veszendő Jeruzsálem felett, tekints kegyesen a mi sanyargattatásunkra, s oltalmazd ezt a szép hazát…
Vezéreld cselekedeteinket, erősítsd karunkat, hogy egyesült erővel szolgálhassunk akaratodnak…
Add, hogy rendelkezésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk békességben és nyugalomban vezessen tehozzád! Ámen”
