2019. december 21., szombat

Mit ünneplünk karácsonykor?



Nagyon sokat változtak a karácsonyi szokások életem során. Én még akkor születtem, amikor szigorúan fenyőünnep volt. Jézusról szó sem lehetett az iskolákban, munkahelyeken. A vallást csak a templomok falain belül tűrték el. Mégis meghittebb, krisztusibb volt akkor. Szegényebbek is voltunk. Déligyümölcs csak karácsonykor került az asztalra, akkor is hosszú sorban állás után. Az ajándék is kevesebb volt, nem volt ekkora lárma, tülekedés. December 24-én délután már zárva voltak a boltok. A buszok nem közlekedtek, csak néhány vonat szállíthatta még a későn indult utasokat. Az utcákon nem lehetett karácsonyfát látni.  30 éve még az óvodában nem állítottak fenyőt, nehogy elvegye a család szerepét az intézmény.
A karácsony hivatalosan a szeretet ünnepe volt és a családé.
Mivé lett?
Harsány zsibvásár mindenütt. Vedd meg, vigyed, cseréld ki a régit! Jobbat, nagyobbat, újabbat! - hirdetik a reklámok.
Miközben keresztény/keresztyén Magyarországról beszélünk, egyik legszebb ünnepünket kisajátította a kereskedelem.
A szeretetre hivatkozva a vásárlást erőltetik, mintha csak így tudnánk kimutatni az érzéseinket.


Mi hát a szeretet?
Meg lehet-e fogalmazni, hiszen nem mindenki ugyan azt érti alatta.
Számomra azt jelenti, hogy azt adom a másiknak, amire szüksége van. Nem feltétlenül azt, amit szeretne. Alkoholistának nem adunk szeszt, kisgyereknek kést és így tovább.
Tudjuk-e, hogy minek örül a társunk, a kollégánk, az anyósunk?
Szánunk-e időt arra, hogy megfigyeljük, mit szeretne?
Vagy csak gyorsan bepakolunk egy csomó mindent a bevásárló kocsiba, és már rohanunk is tovább?
A jobb oldali kormányokon, különösen a fidesz-kdnp-n számon kérik a keresztény értékeket. Egyesek szerint, és ebbe a körbe sok, elkötelezett keresztény ember is beletartozik, csak számításból használják ezt a jelzőt, hogy az egyházak tömegbázisát megnyerjék. Hiszen, lám, lám, nem fogadják be a menekülteket, pedig a Bibliában is az áll, hogy „jövevény voltam, és befogadtatok.”
Ezt a kérdést már kifejtettem ebben a bejegyzésben, nem akarom ismételni magam. (katt a kék szövegre)
Karácsonykor annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a kis Jézus családja is menekült volt. Ismerjük a történetet: Isten Fia egy istállóban született, majd amikor az uralkodó megtudta, hogy királyként várják, akkor meg akarta öletni, nehogy trónkövetelő legyen. Egyiptomban találtak otthonra egy időre. Hogyan éltek ott? Erről semmit sem tudunk, de egészen biztos, hogy nem voltak NGO-k, a szociális háló a nullával volt egyenlő. Józsefnek dolgoznia kellett, ha nem akarta, hogy éhen haljanak. És persze nagy segítség volt a bölcsek által hozott arany is.
Keresztény-e az a kormány, amely a hajléktalanságot bünteti, a családi pótlékot iskolába járáshoz köti, segély helyett munkát ad?
Igen, pontosan ezt kívánja meg a szeretet. Van ugyanis elég hely a szállókon az otthontalan embereknek. Megfürödhetnek, fűtött helyiségben pihenhetnek, kapnak élelmet, talpra állhatnak. Emberhez méltó élet vár rájuk. Az ugyanis beteg, aki az utcán akar élni a mínuszokban, amikor fedett helyre is mehetne. Az is beteg, aki felnőtt, egészséges létére elvárja, hogy mások tartsák el. A betegen pedig kötelességünk segíteni. És nem biztos, hogy úgy, ahogy szeretné.
Szeresd felebarátodat, mint magadat!” - hangzik a bibliai parancs.
"Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van."(Római levél 8.28) 
Tiszta szívemből kívánom a kedves olvasóknak, hogy találkozzanak azzal a Szeretettel, ahogy Isten szeret minket.
Lássák meg a karácsony igazi csodáját: Isten emberré lett.
Áldott, boldog karácsonyt kívánok!
Photo by Dan Kiefer on Unsplash
Photo by Jimmy Chan from Pexels

2019. december 11., szerda

"...s lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre..."

Ez az írás 2002. március 20-án jelent meg egy közéleti hetilapban. Nagyon időszerű még mindig ketté szakított országunkban, bár mára már jó szándékot alig találunk a balliberális oldalon. Isten meghallgatta az imádságot és vagy kiestek vagy átálltak. "Hónapok óta újra és újra eszembe jutnak a Himnusz sorai, és megpróbálok megfejteni egy rejtélyt: hogy hogyan jutunk mi, magyarok, mindig oda, hogy az ország ketté válik, és a két fél kibékíthetetlen ellenséggé lesz, és segítségül hív egy idegen népet hatalma megszerzéséhez: Habsburgot, oroszt, szlovákot.
Kovács László jobb kapcsolatban van egy magyarellenes szlovákkal*, mint akármelyik FIDESZ-es politikussal, a MIÉP-ről nem is beszélve. Hogyan lehetséges ez? Mi a mozgatórugó újra meg újra a történelmünkben? Ha a kedves olvasók nem értik, mire gondolok, segítek értelmezni. A második világháború után a magyar kommunisták úgy hódoltak be a szovjeteknek, hogy elfogadták, sőt erősítették azt a szemléletet, hogy a magyar kultúra, művészet valójában csak silány féltermék a nagy szovjet testvéréhez képest, tehát a magyarságban alakítottak ki egy kisebbségi érzést. Ezt sem a szlovák, sem a román kommunisták nem csinálták, sőt erős nacionalista érzelmeket tápláltak, különösen a hozzájuk csatolt magyarsággal szemben, s erről itthon még beszélni sem volt szabad.
"...s lettél..."
1848 előtt volt egy réteg, amely ehhez hasonlóan hódolt be a Habsburgoknak, akik, mint tudjuk szegénnyé, németté és katolikussá akarták tenni hazánkat. harcolni kellett az anyanyelvünkért, egész nemzeti identitásunkért saját véreinkkel szemben is. 
"...s lettél..."
Az ellenreformáció is hasonló módon osztotta meg hazánkat, amely nemcsak protestáns ellenességet, hanem magyarellenességet is jelentett.
"...s lettél..."
Ahogy megyünk vissza a történelemben, már nem sokkal I. István király halála után azt látjuk, hogy a magyar nemesek egymást ölik  a hatalomért. 
Pedig Etelközben még minden rendben volt.A hét törzs Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi békében éltek. Megyer volt a legerősebb, az adta az egész nép nevét. A IX. század táján kivonták magukat a felettük is hatalmat gyakorló kazárok fennhatósága alól, és Törzsszövetséget hoztak létre(hasonlóan jött létre az Ellenzéki Kerekasztal). Álmost tették meg fejedelemmé, aki megfogadta, hogy soha nem rekeszti ki sem a közös zsákmányból, sem tanácsából a vezérek leszármazottait. Majd pogány szokás szerint vérüket egy edénybe csorgatták, és ezzel szentesítették esküjüket. Ez a nomádoknál szokásos vérelegyítés azt jelképezte, hogy egymás testvérei lesznek, ez befelé kizárta a vérbosszút, kifelé pedig kölcsönös védelemre kötelezte  a törzseket. Erre pedig igen nagy szükség volt, mert felszabadultak a kazárok fennhatósága alól, de a sokkal erősebb besenyők támadásai nagyobb veszélyt jelentettek.
Székely Bertalan: Vérszerződés
Ki a kulcsfigura? Alighanem Géza fejedelem, aki nem volt se pogány egészen se keresztény egészen. Elég gazdag ahhoz, hogy két Istennek is áldozzon, vallotta. Sokan ezért kiemelkedő politikusnak tartják, pedig a Biblia mércéjén mérve...langyosnak találtatik, ami a legrosszabb jelző Isten szerint. . Róla már azt írja a történelem, hogy idegenekkel volt kegyes és bőkezű, tehát nem tartotta be ősei fogadalmát, amelyet a vérszerződéskor tettek. Vajon miért? Bizonyára azért, mert félt. Mivel egyik Istenben sem hitt egészen, nem hitte azt sem, hogy meg tud minket tartani az idegen népek között. Meg akart felelni a külső elvárásoknak, de hiába. A keresztség felvétele után 1031-től 10 évig II.Konrád vezetésével folyamatosan bajor és német támadások érték az országot. Géza egy kisebbségi érzést és ebből fakadó problémamegoldó sémát hagyott örökül, amelyet jó lenne már elfelejteni, és Jézus Krisztusra bízni az ország ügyeit. 
Úgy tűnt, hogy 12 éve adódott egy lehetőség, hogy egység formálódjon, hiszen minden olyan szépen indult az Ellenzéki Kerekasztal mellett, most mégis újra két ellenséges tábor áll egymással szemben.
Miért történt így ez már megint? 
Emlékszem, mennyire szimpatikusnak találtuk kezdetben az MSZP-s politikusokat: Jánosi Görgyöt, Szekeres Imrét. Milyen jól indult minden! Sajnos nem jött létre a nagykoalíció (vérszerződés), ehelyett a hitetlennek titulált szocialisták kigúnyolása folyt az MDF részéről. (A FIDESZ-nek az volt a szerencséje, hogy velük nem törődött senki).  MA magát kereszténynek tartó kormánypárt magasról lenézett ezekre a "pogányokra" - amire egy jó szándékú hitetlen csak egy módon reagálhat: elfordul Istentől, s ezzel mindattól, ami Isten rendje szerint való. Az MSZP ebben a fölényes, ellenséges hangulatban sodródott visszafelé, egészen odáig, hogy egy volt ÁVO-st fogadott el miniszterelnöknek, és végül a bokros csomaggal kulminált a szocialisták szociális érzékenysége. 
Valójában hit és hitetlenség ütközik mindig történelmünkben, és ezalatt nemcsak a vallásos hitet értem, hanem azt az önbizalmat, hogy képesek vagyunk megoldani a lehetetlennek látszót. 
A hitetlenség nyomában megjelennek a langyosok, azok a vallásos és nem vallásos emberek, akik nem hiszik ezt, és csak támadni tudnak egy idő után.
Helyes önértékeléssel is csak Istenben bízhatunk!
Csak Tőle kérhetjük, hogy ezt az ezer éve pusztító lelkiséget száműzze népünk életéből.
Csak Hozzá imádkozhatunk azért, hogy nyíljon meg a lelki vakok szeme, a lelki süketek füle. 
Imádkozzunk népünk vezetőiért, a pártokért, különösen a szocialistákért. Erre a sok értelmes emberre még szükségünk van, de megváltozott gondolkodással. 
Isten tudja, hogy végezze el ezt. Legyen meg az ő akarata!" 
Eddig szólt a 2002-ben írt újságcikk. Ugye milyen időszerű!
..........
Tanuljunk meg kicsik lenni!-mondta Kovács László(mszp)
Orbán meg azt mondja, hogy a magyar nép nagy, erős és tehetséges.
Ma, 2019-ben már tudjuk, hogy a balliberális oldal szinte felmorzsolódott, de újra felemeli a fejét. Értékrendileg teljesen eltérő pártok (DK, Jobbik.LMP stb) összefogtak a hatalomért. Ismét külföldi segítséggel. 
Tavaly ősszel Fekete-Győr András és Szél Bernadett az USA-ban jártak. 
Itt olvasható az ismertető az útjukról. Fegyőr olyan előadásokat hallgatott, amelyekkel erősíteni lehet Európát. Berni pedig állítólag konfliktuskezelést és béketeremtést tanult. 
Namost: az USA-nak nem érdeke egy erős Európa, tehát más lehetett a cél. Rossz nyelvek szerint alá kellett írniuk a beszervezési papírt. Berni ugyanis a legnagyobb bajkeverő lett a parlamentben. 
*a Momentum román és szlovák pártok mellett kampányolt és nem a határon túli magyar pártok mellett.
1.Photo by Monika Majkowska on Unsplash
2.Photo by Sammie Vasquez on Unsplash