Miért engedi Isten?

A koronavírus milliók életét változtatta meg néhány hónap alatt. Biztosnak hitt alapok rendültek meg, és még csak az elején vagyunk. A tudósok nem is biztosak abban, hogy hogyan indult el a járvány, csak annyit tudhatunk, hogy Kína Vuhan tartományából. Eddig is voltak influenza járványok a földön, meg is haltak benne sokan, a mostani mégis félelmetesebb, mert nincs ellene védőoltás. Ez egy teljesen ismeretlen ellenség. A koronavírusokról eddig ugyan lehetett tudni, előfordult, mint az influenza vírusnál is, hogy megváltoztak, de nem ennyire.
Vannak, akik az evolúció kézzel fogható bizonyítékát látják benne: "Lám, lám! Most is megfigyelhető az, amiről a biológia könyvek, mint az élet keletkezéséről tanítanak."
 Mások Isten beavatkozásának tartják az új koronavírus megjelenését.
Az evolucionistáknak aligha van igazuk, hiszen az evolúció a fajok fejlődését, egymásba átcsapását jelenti. Egysejtűből többsejtű és így tovább. A koronavírus azonban vírus maradt, nem lett belőle amőba.

Én azonban az isteni teremtésben hiszek. Meg vagyok arról győződve, hogy a világ keletkezését Istennek köszönhetjük, aki azóta is gondot visel rá, még ha nem is úgy, ahogy gondolnánk. A koronavírus elindításával talán figyelmeztetni akar bennünket:
-Álljatok meg, emberek! A klímaváltozás valós! Nem élhettek tovább úgy, ahogy eddig! A föld elsivatagosodik! Egyre többen éltek egyre kisebb helyen. Hamarosan elfogy a víz, a termőföld, a tiszta levegő, felforr a világ. Változtatni kell!
A tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek erre. A túlhajtott technológiai fejlődés, a fogyasztás vissza fog ütni, és megöl bennünket. Nem hittünk neki, mentünk tovább a vásárlás, a szemétgyártás, a bőség útján, mert úgy gondoltuk, hogy nem tudunk megállni. És hirtelen mégis sikerült! A légkör pedig azonnal tisztulni kezdett.
Persze jöhet az ellenvetés: "Micsoda Isten az, aki hagyja meghalni embereket, ráadásul ilyen fájdalmas módon: fulladással. Ha Isten lenne, akkor nem hagyná."
 Persze azt is hagyja, hogy gúnyt űzzenek belőle, hogy semmibe vegyék, és azt is hagyta, hogy idáig jussunk a föld kizsákmányolásával. Nagyon fel lennénk háborodva, ha valahogy gátat szabna minden évi mobilcseréknek, a külföldi repülőutaknak, és egyéb tevékenységeknek, amik megterhelték a földet.
Mi nem érthetjük meg Istent teljes valójában. Sokszor titok, hogy mit miért tesz, de régi olvasókönyvekben lehetett olyan történeteket találni, amik kicsit segítettek meglátni, hogy az Ő útjai nem a mi utaink:
Egyszer volt egy öreg remete, aki Isten útjai ellen sokat zúgolódott. Történt azonban, hogy álmot látott, és az teljesen lecsillapította. Íme az álom:
"Meglátogatta őt valaki, aki azt mondta, hogy Isten küldte hozzá, és hívta: menjen vele! Egy házhoz értek, ahol barátságosan fogadták őket, sőt, a házigazda azt mondta nekik:
- Ma nagy nap van, azért maradjatok itt vacsorára. Ellenségem megbékélt velem, és ennek a pecsétjeként ezt az aranykelyhet küldte...
Másnap tovább mentek, és a remete megütközve látta, hogy útitársa magával vitte a házigazda ajándék aranykelyhét...Felháborodottan éppen szólni akart miatta, amikor az leintette:
_Hallgass! Ilyenek Isten útjai!
Nemsokára egy másik házhoz értek. A házigazda zsugori volt, kifejezte haragját a nem várt vendég láttán, semmi jót nem tett velük.
-Tovább kell mennünk - szólt a remete, és neki adta az aranykelyhet. A remete háborgását az útitárs azzal csillapította, hogy ilyenek Isten útjai.
Estére egy férfival találkoztak, aki elpanaszolta nekik, hogy bármennyire igyekszik, nem megy semmire.
-Bízzál, Isten megsegít! - mondta neki az álombeli útitárs, és elmenőben felgyújtotta a házát.

A remete felháborodására csak arra hivatkozott, hogy:
-Mit érted te Isten útjait?
Aztán egy gonosz emberrel találkoztak, aki csak a fiát szerette a világon, de a gyereket az útitárs lelökte egy hídról.

-Te képmutató ördög! - háborodott fel a remete . -Még talán erre is azt mondod, hogy Isten útjai?
Az útitárs abban a pillanatban angyallá változott, és magyarázatba kezdett.
-Az aranykehely mérgezett volt. A barátságos ember életét mentettem meg, de a zsugori, aki már sokakat tönkretett, a halált itta belőle. Az ember a felgyújtott háza alatt kincset talált.
A gonosz ember a fiát is úgy nevelte volna, így viszont a fiú még a mennybe jutott. Az apa pedig a fia elvesztésében összetört, és bűnbánatra jutva Istenhez tért.
Látod, most bepillantottál az Isten végtelen bölcsességébe és igazságosságába. Ne zúgolódj útjai ellen, ha nem érted őket!"
Régen ilyen történeteket írtak, az emberek pedig már gyermekkorukban megértettek valamit abból, hogy Isten gondolatai sokkal magasabbak, mint az övék. Ésaiás prófétánál így olvassuk a Bibliában:
"Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. "-így szól az Úristen.
Photo by Ben White on Unsplash
Photo by Skitterphoto from Pexels