Kiből lesz jó tanuló? Kérdések Gyöngyöspata után

Mindannyiunkat sokkolt a hír: 100 millió forintot kell kifizetnie a gyöngyöspatai önkormányzatnak, mert 2003 és 2011 között szegregáltan oktatták a cigány gyerekek egy részét. Az időszak a szocialista kormányok idejére esik.
Jelen állás szerint 60 család közt oszlik majd meg ez a pénz. Az indok az, hogy ezek a gyerekek hátrányos helyzetbe kerültek, és "elb.szták" az életüket. Ahogy az index.hu riportjában fogalmaztak. A szegregáció abban állt, hogy elkülönítették a gyerekek egy részét, külön emeleten oktatták őket, de a másik csoportban is voltak cigány tanulók, csak ők integrálódtak, és lehetett velük tanulni. Az iskolában uralkodó állapotok miatt sok család, cigány is, másik település iskolájába hordja a gyerekeit.
Az integráció témájáról már írtam itt: Időzített bombák a szocialista kormányoktól 3.: az integráció című blogbejegyzésben (katt a kék szövegre). A Bajnai kormány szüntette meg a kisegítő iskolákat, amelyek felzárkóztató intézményekként működtek, nagy mértékben segítve a nemcsak cigány tanulók beilleszkedését. Az intézkedés átgondolatlan volt, vagy nagyon is tudatos, hogy szétzüllesszék az oktatást, hogy aztán lehessen a jobb oldali kormányokat szidni emiatt.
Most nem kívánom tovább tárgyalni ezt a témát. Inkább arról írok, hogy hogyan lehet felkészíteni a gyerekeket az iskolára.
Valójában ki a felelős az iskolaérettségért?
Pszichológiával, pedagógiával foglalkozó szakembereknek tudniuk kell, hogy az oktatás elsődleges terepe a család. Ráadásul  egy harvardi kutatócsoport 10 évig tanulmányozott kisgyerekeket (Preschool Project) és azt állapították meg,  hogy a 8-tól 18 hónapos korig terjedő hónapok jelentik a kulcsidőt. Ez a néhány hónap élményeivel és tapasztalataival nagyobb hatást gyakorol későbbi  intelligenciájuk kialakulására, mint bármelyik megelőző vagy azt követő időszakban.

Az anya meghatározó személy, fontos az élőbeszéd, nem a tv vagy más háttérből hangzó szöveg, a szabad mozgástér és a jó családi kapcsolatok és a következetes fegyelmezés.*

Ebből az következik, hogy nem lehet egyértelműen felelőssé tenni az oktatási intézményeket, ha a gyermek nem kielégítően teljesít.
Ha jól belegondolunk, semmi különleges dologra nincs szükség. Bármelyik szegény családban tudnak beszélgetni a gyerekekkel, mesét olvasni nekik, játszani velük. Ha akarnak.
Más vizsgálatokból tudjuk, hogy az egészséges táplálkozás, a szabadban töltött idő, a sok mozgás is fontos az agysejtek fejlődése szempontjából.
EGYSZÓVAL: A GYEREKEKET NEVELNI KELL, IDŐT TÖLTENI VELÜK, NEM LEHET ŐKET LEPASSZOLNI A TÉVÉNEK, A BABAKOCSINAK, MOBILTELEFONNAK.
Ha egy gyerek iskolaérett, majdnem, hangsúlyozom majdnem mindegy ki és hogyan tanítja az iskolában. Meg fog tanulni olvasni, és meg fogja tudni tanulni a tananyagot. Arany János és sok más híresség is szegény családból származott.
Hasznos olvasnivalók (katt a kék szövegre):
Kohán Mátyás: Gyöngyöspata-ügy. Ne importáljunk rabszolga tudatot!
7 ok, miért beszélgess a babáddal 
Olvasó gyerekek
"GYERMEKEK URALKODNAK RAJTUK."(Ésaiás 3.12) - mondja a Biblia ítéletként az akkori népre.
Éppen ideillik ez a találó kisfilm. Valójában minden iskolában gond a tanítás a szülők hozzáállása és a liberális véleményvezérek miatt.(katt a képre)

Photo by Picsea on Unsplash
Photo by Jordan Rowland on Unsplash
Photo by Ben White on Unsplash







*Dr James Dobson: Az akaratos gyermek című könyv 2001. KIA Bp. 43. old.